Talán te is érezted már, hogy erőn felül teljesítesz és mégsem értékelik a munkádat eléggé. Azt érzed, hogy kihasználnak. Szorgalmas vagy, megbízható, utánajársz a dolgoknak. Ha valaki segítségért fordul hozzád, félreteszed, amit csinálsz és segítesz neki. 

Egy idő utána viszont belefáradsz, mert azt látod, hogy egyre több a munkád és amikor neked lenne szükséged segítségre, nem feltétlenül azt kapod, amit várnál. Ráadásul, szinte elvárás lett, hogy te rögtön rendelkezésre állj. 

Alapvetően szereted a pörgést, de már kezdesz a kiégés felé sodródni. 

Egyre többet vagy rosszkedvű, sőt, egyre többet panaszkodsz. Azt veszed észre, hogy nincs kedved azokhoz a dolgokhoz sem, amik eddig feldobtak.  

Érzed, hogy kicsúszik a talaj a lábad alól, de nincs erőd megállítani. 

Fáradt vagy és kimerült. Az a legfőbb célod, hogy túléld a napot, aztán hazamehess pihenni és sorozatozni. 

Ha a barátaiddal találkozol, akkor sem vagy a legjobb a társaság, mert csak panaszkodsz, borzasztóan érzed magad, de akkor sem tudsz mást csinálni, ilyenné váltál.  

Nézzünk meg egy konkrét élethelyzetet, amikor találkozol egy barátnőddel, akivel egy hónapja nem láttátok egymást. A jelenlegi gondolkodású “A” éneddel körülbelül így néz ki a beszélgetés:

“- Miújság? 

- Ne is kérdezd. Csak a szokásos, nagyon fáradt vagyok, már a harmadik kávémat iszom, de ez sem segít, amúgy meg vagyok. Bocs, ha nem vagyok túl jó társaság ma. Teljesen kiakasztott a kollégám délután. Nem igaz, hogy nem veszi észre, hogy mennyi munkám van és még mindig tőlem kéri, hogy csináljak meg egy feladatot, mikor az az ő dolga lenne. Ki sem látszom a melóból, annyi dolgom van és észreveszik, hogy mennyi mindent megcsinálok? Nem. Kaptam fizetésemelést? Nem, illetve csak annyit, hogy alig érzem meg, úgyhogy az nem számít. Annyira igazságtalan ez az egész. Bezzeg a kollégám, aki feleannyira sem teszi oda magát, ő bőven kapott emelést. Nem értem miért mindig velem történik ez. Kellene valami másik munka. Te tudsz valamit?

- Sajnálom, hogy még mindig ugyanilyen rossz a helyzet. Nem tudok most semmit, de szólok, ha lesz valami. Vagy várj csak, a múltkor említette valaki, hogy junior könyvelőt keresnek, megkérdezem, hogy aktuális-e még. 

- Oké, köszi, bár lehet, hogy junior könyvelőnél többet szeretnék. Ha elmegyek ugyanúgy juniornak, akkor ugyanúgy nem tudok többet keresni, csak csöbörből vödörbe esek. Olyan nehéz ez. Úgy szeretnék végre egy olyan munkahelyet, ahol értékelik a munkámat és engem is. 

- De mit szeretnél pontosan? 

- Azt nem tudom. Igazából azt sem tudom, hogy felvennének-e egy magasabb pozícióba.”

A könyvelői pozíciót nyugodtan helyettesítsd be mással, csak az illusztráció miatt írtam. Milyen volt olvasni? Magadra ismertél? Te szívesen töltenél huzamosabb időt egy ilyen személy társaságában? Az a rossz hírem van, hogy ha nem is szívesen töltesz időt ilyen emberrel, akkor is a nap 24 órájában vele vagy, hiszen magadban folyton ilyen párbeszédeket folytatsz. Csak időnként kihangosítod és másnak el is elmondod, ami benned zajlik.

Nézzük meg, hogy miért olyan rossz ennek a beszélgetésnek a dinamikája. 

1. Amikor megkérdezik, hogy miújság, egyből a panaszáradat indul meg és csak a negatív dolgok jutnak eszedbe. Már nem is emlékszel, mikor mondtad utoljára őszintén és szívből, hogy jól vagy és tényleg minden rendben van, és szuper az életedben. Ha néha mondod is, hogy jól vagy, az is inkább csak üres frázis, mint a valóság, mert látszik, hogy nem érzed jól magad. Tényleg így akarsz élni?
2. Már lemondóan elfogadtad, hogy a fáradtság a mindennapjaid része. Ezzel azt üzened az agyadnak, hogy ez egy rögzült állapot, ebből nem lehet kijönni. De ez nem igaz. Gondolj csak arra, mikor itt kezdtél el dolgozni, egész biztosan izgatott voltál és vártad az új kihívásokat. Mielőtt eljöttél az előző munkahelyedről, vélelmezem, hogy akkor is hasonlóan érezted magad, mint most, ugyanilyen enerváltan. Tehát, ha egyszer ki tudtál lépni belőle és energikussá váltál, akkor újra megteheted. Egyébként is alapvetően olyan típus vagy, aki fejlődésszemléletű, nem pedig problémafókuszú, csak valahogy ezt elfelejtetted, de tudatosan újra megtanulhatod.
3. Abban a torz valóságban élsz, hogy egyszer majd felhagynak a segítségkéréssel és nem fognak megtalálni ilyen-olyan plusz feladatokkal, ami nem is a te dolgod. De mivel sosem mondtál nemet, sosem álltál ki magadért, így vajon reális azt várni, hogy észrevegyék, hogy neked ez sok? Vajon az ő felelősségük az, hogy ezt jelezd nekik, vagy a tiéd? 
4. Azt várod, hogy maguktól észrevegyék, hogy mennyit dolgozol és majd maguktól honorálják azt, olyan összeggel, aminek te is örülsz. Itt is igaz, hogy néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Vagyis, amíg nem tanulod meg hatékonyan prezentálni azt, amit letettél az asztalra, hogy megkapd a fizetésemelést, addig nem fogsz annyit kapni, amivel elégedett vagy. Azzal, hogy másokra irigykedsz, csak azt erősíted magadban, hogy te magad tehetetlen vagy, pedig ez nem igaz. Egyszerűen nem rendelkezel azokkal az eszközökkel, amikre szükséged van ahhoz, hogy elérd, amit szeretnél. 
5. Azzal, hogy megint váltasz csak ideiglenesen oldod meg a problémát. Mit jelent ez? Ide is úgy jöttél, hogy az előző helyeden sem becsültek meg, ott is kihasználtnak érezted magad. Vagyis, mindaddig amíg nem oldod meg ezt magadban, nem dolgozol a valódi problémádon, vagyis nem tanulsz meg kiállni magadért, bárhová mehetsz, mindig ugyanabba a helyzetbe kerülsz, mert mindenhová magaddal viszed magadat és a jelenlegi akadályozó gondolkodásodat. De ha fejleszted magad, ha megtanulod azokat az eszközöket, amelyekkel végre meghúzod a határaidat, akkor mindegy lesz, hogy hol dolgozol, eléred, amit szeretnél.
6. Ha valaki azt mondja, hogy sajnálja, hogy ebben a helyzetben vagy, akkor az mindig legyen egy jel arra, hogy éppen áldozatszerepben ragadtál. Ő tényleg sajnál és együttérez veled, de ezzel te nem vagy előrébb. A sajnálkozásnak ráadásul van egy olyan negatív üzenet, hogy nem hiszi az illető, hogy ki tudsz jönni belőle. Mindez persze tudatalatti folyamat, ne rá haragudj. Tanulj belőle és legyen egy intő jel neked, hogy ideje változni, hiszen ő csak lereagálja azt, ahogy te kommunikálsz és vélekedsz magadról, kvázi visszatükrözi neked, ezzel esélyt adva arra, hogy kimássz a helyzetedből. Hogyan? Fedezd fel az erősségeidet, erősödj meg önbizalomban és kezdj el a sarkadra állni. 
7. Ha nem határozod meg pontosan, hogy mit szeretnél, milyen pozícióban dolgoznál és mennyit szeretnél keresni, amíg nem vagy tisztában azzal, hogy mit tudsz nyújtani a munkáltatónak, vagyis mik az erősségeid, addig csak sodródsz. Találd meg a saját céljaidat, kezd el a megvalósítást, és természetesen fejleszd az önbecsülésed, hogy elhidd, meg tudod valósítani, amit eltervezél. 

Nézzük meg, hogy miben változik a hozzáállások ugyanahhoz a helyzethez, miután elkezdted fejleszteni magad.

“B” éned:

“- Miújság? 

• Óh remekül érzem magam, majd kicsattanok. Képzeld, végre kitisztultak a gondolataim és tudom mit akarok. Rájöttem, hogy addig, amíg én nem változtatok és nem kezdek el kiállni magamért a munkahelyen, mindig ugyanabba fogok belefutni, vagyis én kapom a többletmunkát, a fizetség pedig elmarad. De ha végre megtanulom, hogyan képviseljem magam és az érdekeimet, akkor elérem, hogy megkapjam a fizetésemelést, és vissza tudom utasítani a kollégáktól kapott kéretlen feladatokat, amik tulajdonképpen nem is az én feladataim. Ha mégsem kapok fizetésemelést, akkor pedig keresek másik állást. Már tudom, mennyire fontos nekem, hogy azt érezzem, hogy megbecsülnek és tudom, hogyan kérjem ezt azoktól, akiktől szeretném megkapni, és ha itt nem kapom meg, akkor keresek olyan helyet, ahol igen. De azt is tudom, hogy előbb nekem kell változnom, hogy mindezt elérjem és változom is, dolgozom magamon és látszik is az eredmény. Sokkal jobban érzem magam.  
• De jó, nagyon örülök, hogy ilyen optimista lettél és ilyen céltudatos. Rád sem ismerek, öröm rád nézni. Akármibe is fogtál, ne hagyd abba, láthatóan nagyon jót tesz. És tudod már, hogy ha innen el kell menned, akkor mi érdekelne?
• Igen, mivel junior könyvelő vagyok már 5 éve, szeretnék senior lenni. Úgy gondolom, hogy ennyi év tapasztalattal a hátam mögött reális esélyem van rá. Végre látom az értékeimet, a pozitív tulajdonságaimat, így már hiszek magamban eléggé ahhoz, meg merjem lépni a váltást, ha arra kerülne a sor. És ha senior pozíciót pályázok meg, az azt jelenti, hogy eggyel magasabb bérsávba kerülök, ezzel pedig már elégedett lennék. 
• Egészen megváltoztál, biztos vagyok benne, hogy el tudod érni.”

Mi történt az előbbihez képest?

• Rájöttél, hogy az irányítás a te kezedben van, akármennyire is úgy tűnt eddig, hogy a kollégád/főnököd irányítja az életedet, ez nem teljesen igaz, jogod van kiállni magadért és elmondani, hogy mit szeretnél. Ehhez szuper kommunikációs formulák léteznek, amik a segítségedre lehetnek. 
• Azért érzed sokkal jobban magad és energikusnak, mert végre van célod és nem érzed olyan tehetetlennek magad. És ez még csak az, hogy tudod, hogy változtatsz. Gondolj bele, ha már kész forgatókönyved van és minden eszköz a rendelkezésedre áll, akkor hová tudsz eljutni. 
• Ahogy elkezdesz dolgozni a céljaidon és sikerélmények érnek, egyre magabiztosabb leszel, megváltozik a testtartásod, büszke leszel magadra, sokkal kiegyensúlyozottabbá válsz. 
• Mivel kezded látni, hogy mennyi mindenre képes vagy, így egyre kiegyensúlyozottabb leszel, kevesebbet panaszkodsz, mert már nem áldozatként tekintesz magadra, hanem cselekvő nőként. Sokkal jobban szeret veled lenni mindenki, jobb a kedved, többet mosolyogsz, így javulnak a kapcsolataid. 

Hiszem, hogy te is képes vagy felszínre hozni a “B” énedet és visszavenni az irányítást az életed felett. Hiszem, hogy ha megtanulod, hogyan találj vissza a magabiztos énedhez, aki kiáll magáért, ha tudod mit akarsz és azt is, hogyan éred el, akkor újra kiegyensúlyozott, boldog életet élhetsz.  

Müller Adrienn

az önérvényesítő nők mentora