Tudtad, hogy egy farmer előállításához 3781 liter vízre van szükség?
Míg egy átlagos póló előállításhoz kb. 2700 liter vizet használnak fel, ami több, mint egy ember három éves vízfogyasztásának felel meg.
Szerintem ez megdöbbentő. A ruhaipar az egy legszennyezőbb a világon, arról nem is beszélve, hogy a ruhák nagy része az égetőben végzi, ami szintén hatalmas környezeti károkat okoz. És persze milyen körülmények között állítják elő azokat a ruhákat, miközben kizsigerelik a dolgozókat.
Szomorú és kiábrándító dolgok ezek, a világunk sok tekintetben nem a legjobb irányba halad.
De mégis mit tehetünk mi egyéni szinten, hogy jobb legyen? Egyáltalán tehetünk valamit, hiszen mit ér, ha egy ember odafigyel?
Ha mindenki úgy gondolkodik, hogy "én miért figyeljek oda, amikor más sem teszi", akkor soha nem lesz változás.
Én hiszem, hogy egyéni szinten is sokat tehetünk a környezetünkért, ráadásul úgy, hogy közben mi magunk is jól érezzük magukat és elérjük a célunkat: a magabiztos megújult megjelenést.
Könnyű belecsúszni az impulzus vásárlásokba. Mivel fogyasztói társadalomban élünk, ezért a reklámok és az új divatirányzatok miatt folyton azt éreztetik velünk, hogy ha nem vesszük meg a legújabb divat szerinti öltözeteket, akkor lemaradunk. De a vágyat az újdonság iránt, mindenképpen felkeltik bennünk.
Az egészben számomra az a legszomorúbb, hogy sokan megvesznek dolgokat, ami aztán bekerül a szekrénybe és soha nem viselik ilyen-olyan okokból.
Én sem voltam kivétel.
Amikor 2013-ban Budapestre költöztem, ez egy nehéz időszak volt az életemben, bár én döntöttem úgy, hogy ideköltözöm, mégis nagy volt a honvágyam, sokat sírtam, haza akartam menni.
A szomorúságomat vásárlásokba folytottam és pár hónap alatt annyi ruhát szereztem be, amit elrakni sem tudtam. Arról nem is beszélve, hogy nem volt annyi nap egy héten, hogy mindet viseljem.
Ekkoriban nem hallottam még stílustanácsadásról, kevésbé voltam tudatos, csak ösztönösen tettem, ami pillanatnyilag boldoggá tett.
Most ennyi idő elteltével - mert még minden ruhám megvan, igen, itt lenne már az ideje egy nagytakarításnak, az is közeleg, csak lelkileg még én is készülök rá - örülhetnék neki, hiszen rengeteg lehetőségem van és örülök is, csak azóta 1 mérettel nagyobb az ideális méretem, így van, amivel akadályokba ütközöm. Ráadásul eltelt 12 év, már nem ugyanaz vagyok, és ahogy én változtam, változott a stílusporfilom is, már kevésbé a romantikus irányt szeretem, sokkal inkább a sportosabb, elegáns vonal az, ami önazonos.
Amit tudok beépítek a mostani ruhatáramba, újragondolom a szetteket, jó kis játék egyébként és bármilyen furcsán hangzik, teljesen megújulok általa, hiszen egy ruhadarab egy balerinával és egy blézerrel teljesen más hangulatot ad, mint egy sportcipővel és egy farmerdzsekivel.
Már nagyon ritkán veszek bármi újat, de ha mégis, akkor előre átgondolom, hogy hány szettbe fogom tudni használni, ha beleillik legalább 5-6 szettbe, akkor jöhet.
Az alatt nem látom értelmét, pláne hogy tudom, milyen áron került a boltokba.
Ahogy elkezdtem stílustanácsadóként dolgozni három éve, akkor még én is voltam vásárolni az ügyfelekkel, mert nagyon jó volt látni az örömöt, ahogy megtaláltuk a számukra megfelelő darabokat.
Mára viszont úgy gondolom, hogy sokkal fontosabb az, hogy kiaknázzuk a ruhatárukban most is ott lévő hatalmas potenciált.
Az ügyfeleimet mindig arra kérem, hogy hozzák magukkal a ruháik egy részét - ezt előre megbeszéljük, hogy pontosan miket - és ezekből rakjuk össze azokat a szetteket, amikre álmukban sem gondoltak, attól függően, hogy milyen a stílusprofiljuk és hogyan élik a mindennapjaikat.
Azért szeretem nagyon ezt az új irányvonalat, mert
- az ügyfeleim is sokat spórolnak azon, hogy nem kell még X ft-ot új ruhatárra költeni, mégis megújulnak,
- ezzel a környezetet is óvjuk, mert sokkal tudatosabbá válnak a későbbi vásárlásaik során is az új tudásuknak köszönhetően,
- beindul a kreativitásuk: általában azzal kezdődik a nap, hogy elmondják "én nem vagyok ehhez elég kreatív", de mire végzünk, elkezd mindenkinek ráállni a szeme,
- és egyből gyakorlatba ültetjük a nap során tanultakat - színek, hozzájuk illő szabásminták, stílusprofil - és akár már tőlem is úgy távoznak, hogy egy "vadonatúj" szettet öltenek magukra, amiben csillog a szemük és megérkeznek ahhoz a magabiztos női énjükhöz, amiről az elején azt gondolták, hogy ehhez nagyon ki kellene vetkőzniük magukból. Pedig nem kell más hozzá csak a megfelelő színek, fazonok és a pontosan az ő élethelyzetükhöz illeszkedő, variálható szettek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mulleradrienn.blog.hu/api/trackback/id/tr1118815202
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.