Te is állítottál már magaddal szemben olyan magas elvárásokat, amiknek végül nem tudtál megfelelni és egyre rosszabbul érezted magad miatta? És csak álltál ott tehetetlenül, hogy miért csinálod már megint ezt magaddal. Vagy azt sem tudtad, hogy ezt csinálod, egyszerűen csak borzasztóan érezted magad, stresszes voltál és nem értetted az okát. 

Gondolkoztál már rajta, hogy mégis miért van ez és miért futsz bele újra és újra?

Egy olyan helyzetben, amikor nagyon stresszes időszakod van, mert rengeteg a feladatod és ki sem látszol belőle, azt sem tudod mivel kezdj, mert ahogy befejezel egyet, máris jön a következő, teljesen beszippant egy negatív spirál. 

Ilyenkor csak azt látod, hogy mennyi mindent nem csináltál még meg, egyre feszültebb és tehetetlenebb vagy. Úgy érzed, hogy kicsúszik a kezedből az irányítás és nincs kiút.  

Lehet, hogy már aludni sem tudsz, mert felébredsz az éjszaka közepén és azon agyalsz, hogy mit hogy kellene holnap csinálni. Fáj a fejed, a nyakad és mivel sokat idegeskedsz rossz az emésztésed, egyre több a gyomorsavad. Ettől úgy érzed, hogy éhes vagy és egyre többet eszel, így elkezdesz hízni is. 

Mivel nem tudod kialudni magad és amúgy is feszült vagy, könnyen elveszted a türelmed magaddal és másokkal szemben is. 

Magad alatt vagy és nem hogy jobb lenne, egyre rosszabb minden, mert azt érzed, hogy megfulladsz.

Nincs kedved kimozdulni, leépíted a kapcsolataidat, vagy akikkel beszélsz, azoknak is leginkább csak panaszkodsz. 

Azt érzed, hogy valami baj van veled, mert ezt tudnod kellene kezelni, mégsem megy. 

Egy csődtömegnek érzed magad és egyre mélyebbre süllyedsz az önmarcangolásban. 

Nézzük, milyen okok állnak a háttérben, ami miatt ezt érzed. 

1. ) Maximalizmus.

Úgy gondolod, hogy neked mindent tökéletesen kell csinálod, ráadásul elsőre. De gondolj bele, mikor megtanultál vezetni, akkor sem ment minden elsőre. Lefulladtál, aztán újra próbáltad, gyakoroltál és mindig egyre jobban ment. Akkor miért gondolod, hogy neked mindig mindent elsőre jól kell csinálni. Sőt, később sem kell annyira a maximumra törekedni, tegyél meg minden annak érdekében, hogy a lehető legjobb legyen, de ha mégis hibázol, akkor majd kijavítod. Hiszen, ha már 10 éves gyakorlatod van a vezetésben, akkor is előfordul, hogy lefulladsz, vagy ferdén parkolsz, de kijavítod és kész. Miért lenne más egy feladat esetén? 

2. ) Nem hiszel magadban eléggé.

Ha az önbecsülésed külső forrásból táplálkozik, vagyis mások dicséretére épül, és nem hiszel eléggé magadban, akkor ez egy ördögi kört indít be. Így mindig szükséged lesz egy újabb adag külső megerősítésre, sosem lesz elég. És mint egy függő, mindent megteszel annak érdekében, hogy ezt megkapd, így még többet és többet vársz el magadtól. De mit gondolsz mikor lesz ennek a vége? És hogyan?   

3.) Félsz, hogy lelepleződsz.

Ez összefügg az első kettővel, mégis más. Hiába tudod, hogy jó vagy a munkádban, mivel mélyen belül nem hiszed ezt el, attól félsz, hogy ha hibázol, akkor “lebuksz” és mások is látni fogják, hogy nem vagy elég jó. Holott ez egy irracionális félelem, mégis mélyen ott munkálkodik benned és hatalmas stresszt tesz rád. Belülről rág szét, mert minden tetted mögött ott van, hogy a legjobbat kell hoznod, nehogy “lebukj”, mert akkor oda a nehezen felépített önbecsülésed. De vajon meddig bírható ez így?

4.) Túlagyalsz.

Vannak feladatok, amiket túl gondolsz. Mivel még nem csináltad, és újdonság, ezért bizonytalan vagy és halogatod ameddig tudod. De közben folyamatosan emészeted magad miatta, mert tudod, hogy ott van és rád vár, de nem kezdesz bele, mert tartasz tőle, hogy fog menni. Így a legvégsőkig húzod és mikor végre megcsinálod, akkor kiderül, hogy nem is volt olyan nagy dolog, te mégis napokig, rágtad magad miatta. Megfogadod, hogy legközelebb nem teszel ilyet, mégis mindig belefutsz?

5.) Erősnek kell lenned és egyedül megoldani mindent.

Úgy gondolod, hogy akkor fognak elismerni, ha egyedül oldod meg a feladatokat és nem kérsz segítséget. Az iskolában az osztályzatokkal arra tanítottak minket, hogy versenyezzünk, és egyedül “küzdjünk”. Így azt tanultuk meg, hogy aki segítséget kér, az gyenge. És mivel úgy gondolod, hogy nem engedheted meg magadnak, hogy gyengének lássanak, így inkább egyedül küzdesz és szenvedsz. Itt is csak azt tudom kérdezni, hogy meddig bírható ez még így? 

Gondolj bele ilyen “alapbeállításokkal” mekkora elvárásokat támasztasz magaddal szemben. Persze tudatalatt. Hiszen mindez automatikusan “fut”, mint egy számítógép esetén. Reggel felkesz - bekapcsol a gép - és egész nap a háttérben futnak a fent felsorolt programok. Mikor melyik kerül jobban előtérbe, és míg le nem fekszel ezek a programok egyre jobban nyomasztanak. Sőt, még éjszaka is felkelthetenek, ha annyira stresszes a helyzet. 

De hová vezet mindez, ha nem kezeled?

Olyan ez, mint egy gyulladás, először csak kellemetlen, utána egyre jobban fáj, majd elfertőződik és legsúlyosabb esetben ki kell vágni.

Nem lenne egyszerűbb már az elején kezelni, mikor még csak kellemetlen és elég rá egy krém? 

Átfordítva a helyzetedre, ha nem foglalkozol vele, csak várod, hogy magától megoldódjon - nem fog - akkor csak még jobban belekerülsz a gödörbe. 

Egyre több feladatod lesz, egyre feszültebb, idegesebb, sőt dühösebb leszel. Magadra, a helyzetre, a főnöködre, a kollégáidra, könnyen dühkitöréseid lesznek és a feszültséget a hozzád közelállókon vezeted le. 

Milyen hatással lesz hosszú távon ez a kapcsolataidra? Biztos lehetsz benne, hogy nem túl pozitívan. 

Ráadásul mérgezed saját magadat is, hiszen az önmarcangoló gondolatok nem állnak le.

És idővel minden egyre rosszabb lesz, felerősödnek a fizikai tünetek, betegségek formájában tartósan ott maradnak az életedben. 

És te egyre csak rosszabbul érzed magad. 

De nem kell így lennie, kiszállhatsz ebből a hullámvastúból. 

Első lépésként kérdezd magadtól, hogy ha egy barátod lenne ilyen helyzetben, ő bírná? Mit mondtál neki? Bizonyára azt, hogy ne marcangolja magát, vegye könnyedebben, legyen türelmes magával. 

Ezeket könnyű mondani, de ha nincs eszközöd hozzá, akkor mégis hogyan? Csak üres frázisok maradnak, hiszen ezt eddig is tudtad, mégsem tudod alkalmazni.   

Azt is lásd, hogy kivárással, miszerint egyszer majd megoldódik a helyzet magától, pont azt éred el, amit nem akarsz. Kiadod a kezedből az irányítást. Mert lehet, hogy jön egy jobb periódus, de mivel nem tanultad meg kezelni a problémát, ezért ha az újra előáll, csak ugyanazt tudod csinálni, mint eddig. Így az eredmény sem lesz más, vagyis stressz és befordulás. 

Ehelyett dönthetsz úgy, hogy a sarkadra állsz és megtanulod hogyan higgy magadban. Megerősíted az önbecsülésed, hogy a külső megerősítések mellett felépüljön egy belső bizalom is önmagad iránt. Így végre te uralhatod az életedet a sodródás helyett. Lesz időd magadra és arra, hogy megvalósítsd a céljaidat, így végre lesznek sikerélményeid. Mivel megtapasztalod, milyen az, amikor te irányítasz, újra élvezni tudod az életed. Már nem kell többé aggódnod, hiszen tudod, hogy számíthatsz magadra, így visszatalálsz a laza és szórakoztató énedhez. 

Igen, mindez lehetséges. De érdemes hozzá keresned egy mentort. Gondolj bele, jogosítványt sem úgy szerez az ember, hogy beül a kocsiba össze-vissza nyomkod magától mindent, bízva abban, hogy majd jó lesz. 

Csinálhatod ezt a végtelenségig, de ha nem ismered, hogy mi mire való, akkor sosem tanulsz meg autót vezetni. Ehhez szükséges egy mentor, aki ott van veled, megtanítja hogyan csináld és végig melletted van, míg be nem gyakorolod és készen nem állsz rá, hogy kimenj egyedül a forgalomba. 

Én pontosan ebben támogatom az ügyfeleimet, hogy megtanulják, hogyan álljanak a sarkukra és vegyék át az irányítást az életük felett. 

Müller Adrienn

az önérvényesítő nők mentora