Már nem szeretsz bemenni a munkahelyedre, mert nem már érzed jól magad. A munkád unalmas, már egyáltalán nincs benne kihívás, nem érzed hasznosnak sem a munkádat, sem pedig magadat. A csapat ugyan nem rossz, de nem is kifejezetten jó, elvagy velük, de sokszor kibeszélik a másikat, ez már nem szimpatikus neked, mert inkább lehúz. Egyre enerváltabb vagy, egyre kevésbé van kedvem bemenni.

Te valami másra vágysz, valami többre. 

Mikor időnként - bár, ha őszinte akarsz lenni magaddal, egyre sűrűbben előfordul - felmerül benned a gondolat, hogy keresel valami újat, akkor viszont elbizonytalanodsz, mert előkúszik a félelem. A váltástól való félelem. 

Ilyenkor lebeszéled magad azzal, hogy itt legalább meleg van, fizetnek, ismered mindenki heppjeit. 

Rájössz, hogy attól félsz, ha váltasz, akkor egy idő után az új munkahelyen is ez lesz, mert már volt ilyen, és akkor mi értelem váltani, ott sem lesz jobb. 

Ráadásul ilyenkor előjön a félelem attól is, hogy egy újabb változás esetén kezdesz mindent előről és tartasz tőle, hogyan beilleszkednél be, hogy mennyire tudod megállni ott helyed, sőt egyáltalán felvesznek-e. Többre vágysz, de nem bízol magadban, mert a fentiek folyton elbizonytalanítanak. 

Ilyenkor belátod, hogy a mostani helyeden már belejöttél, elvégzed a munkádat különösebb erőfeszítés nélkül, jól csinálod, nincs rád panasz. Arra jössz rá ilyenkor, hogy az, hogy már nem élvezed és nem tartod értékesnek a munkádat, lehet, hogy az az ár, amit le kell nyelni és csinálni tovább a dolgodat.  

Tehát arra jutsz, hogy biztos veled van baj, neked vannak irreális céljaid. 

De te is tudod, hogy ez valószínűleg téves gondolatmenet, mert sokan, akiket te is ismersz, szeretik a munkájukat, értékesnek érzik magukat és a munkát is, amit végeznek, tehát létezik ilyen. 

Azt is tudod, mert már tapasztaltad is, ha nem változtatsz ez csak még rosszabb lesz: egyre rosszabb kedved lesz, egyre kevésbé lesz energiád, és ez kihat a kapcsolataidra is, mert semmi kedved nem lesz semmihez. Mogorva leszel, lehangolt és panaszkodós, de nem akarsz ilyen lenni. 

Miért jutsz el idáig? Mert nem érzed értékesnek a munkádat és ezáltal magadat és mégis félsz váltani.

Mindenki szeretné értékesnek érezni magát, ez jogos vágy. 

Nem kell lemondod róla. 

A lenti 3 pontban összegyűjtöttem, hogy miért tartanak vissza a mostani gondolataid és hogyan tudod kezelni őket.

1. Az, hogy félsz váltani azért van, mert az agyad nem úgy működik, hogy az alapján szelektál, mi a jó vagy a rossz neked, hanem, hogy mit ismer és mit nem. És amit nem ismer, azzal szemben félelmet generál és próbál az ismert helyzetben tartani, attól független, hogy az jó neked vagy rossz. De attól nem kell itt maradnod. Mit jelent ez jelen esetben? Mivel a váltás ismeretlen terep, ezért azzal szemben félelmet generál benned és dobálja az irreális érveit, hogy mi van, ha nem vesznek fel, ha nem állod meg a helyed, ha ott is ugyanez lesz. És pontosan ezért érvel az ismert mellett is: ismered mindenki heppjeit, fizetnek, meleg van, itt már tudod mit kell csinálni, inkább ne menj. Már érted, hogy ezek csak gondolatok, nem kell azonosulnod velük. Ez csak azt jelenti, hogy az agyad jól működik, végzi a dolgát, próbál megvédeni attól, hogy szenvedj. De lásd be, hogy az agyad nem tudja, hogy neked mi a jó, csak automatikusan végzi az alapfunkcióját és próbál az ismert körülmények között tartani. De ez jelen esetben már nem szolgál téged. Te, mint tudatosan gondolkodó felülírhatod a gondolataidat és dönthetsz úgy, hogy neked ez már nem jó, érted, hogy ezt ismered és elfogadod, hogy izgulsz az új kihívások miatt, de ezzel együtt is kitartasz a döntésed mellett, hogy váltani akarsz.

2. A másik visszatartó erő lehet, hogy attól félsz, ha váltasz, akkor megint ez lesz a vége, mint most, mert már megtörtént, tehát akkor minek tedd ki magad a váltás okozta stressznek. Azt viszont tudnod kell, hogy az azért volt, mert nem voltál tudatos arra, hogy milyen értékek fontosak neked egy munkahelyen, hogy mi számít neked és mi nem számít. Mit értek ez alatt? Azt, hogy tudod, hogy mi fontos neked egy munkahely kapcsán, a körülmények, a fejlődési lehetőség, stb, hogy ismered magad és azt, hogy miben vagy jó és ez alapján milyen területen szeretnél fejlődni és kiteljesedni. Ha ezeket tudod, akkor sokkal könnyebben tudsz jól dönteni és kevésbé kerülsz újra olyan helyzetbe, hogy megint unalmas lesz a munkád, mert tudatosan választod ki az új munkahelyet. Már az interjún felteszed azokat a kérdéseket, amikkel kideríted, hogy ott megvannak-e a számodra fontos értékek és személyes preferenciáidnak fontos lehetőségek, és te válogatsz nem csak elfogadod az első helyet, ami felvenne, hogy a jelenlegi helyedről minél előbb elmenekülj. Vagyis már nem csak sodródsz, hanem tudatos döntést hozol és te irányítod a választásaidat. 

3. Nagy visszatartó erő lehet az is, félsz, hogy egyáltalán felvesznek-e, vagy megfelelsz-e és mi lesz, ha nem. Itt már tudnod, hogy az agyad úgy működik, hogy a lehető legkevesebbet szenvedj és ezt úgy éri el, hogy a legrosszabb verziót vetíti eléd, vagyis, hogy nem vesznek fel, nem tudsz beilleszkedni stb. De ez a legtöbbször nem valósul meg. Ebben az esetben mit jelen ez? Ha felkészülsz az interjúra a cégből, a pozícióra, stb., ha tudod, hogy milyen értékek mentén szeretnél dolgozni, és mi fontos neked egy munkahelyen, és tisztában vagy azzal, hogy miben vagy jó, gyakorolod az interjúhelyzetet, akkor magabiztosan tudsz megjelenni az interjún, így jó eséllyel pozitív lesz a kimenetel, aminek az a jutalma, hogy olyan helyen dolgozol, amit valóban te választottál ki a saját preferenciáidnak, értékeidnek megfelelően, tudatosan és már ez önmagában is büszkeséggel és önbizalommal tölt el.  

Lehet hogy már ismerted a fenti lépéseket, de tedd a szívedre a kezed, hányszor vetted a fáradtságot és ültél el, hogy átgondold és összeírd ezeket. 

Egyszer sem. 

Miért? 

Mert félsz tőle, hogy nem tudod összegyűjteni, hogy miben vagy jó, mert már annyira alapnak veszed, amiben jó vagy, hogy nem tulajdonítasz neki jelentőséget, így észre sem veszed, hogy az neked jól megy, hiszen azt más is meg tudná csinálni, de ez nem igaz.  Attól is félhetsz, hogy nincsenek olyan értékek, amik mentén éled az életed, vagy, hogy  nem tudod összegyűjteni ezeket. És mindaddig, amíg nem gyűjtöd össze ezeket, nem tudsz célirányirányos és magabiztosan keresni, így ugyanúgy lyukra futhatsz, mint eddig.

De az is lehet, hogy már összeírtad a jó tulajdonságaidat, de mégsem tudsz velük azonosulni. De miért is tudnál egy felsorolás alapján, ami szárazon leírja, hogy mik azok. Egy listával senki nem tud azonosulni. Bár, ha őszinték akarunk lenni a rossz tulajdonság listával könnyen megy még felsorolás szintjén is. Ezért gondolhatod, hogy a jó tulajdonság listával is tudnod kellene azonosulni és ha nem megy, akkor biztos nem működik a módszer.

Azt értsd meg, hogy a rosszat mindig könnyebb elhinni. Nézzünk egy nagyon egyszerű, de szemléletes példát rá: megcsináltad a körmödet, nagyon tetszik, hatan megdicsérik, majd egy hetedik személy, azt mondja, hogy neki nem tetszik a színe és a minták is giccsesek. Hiába az előtte lévő hat dicséret, mintha nem is létezett volna, semmivé foszlik és csak a hetedik, negatív vélemény marad meg benned. Hirtelen elkezded szégyellni, már lehet, hogy te is giccsesnek látod és a színe sem tetszik. 

Miért? Mert könnyebb elhinni a negatív dolgokat, amiket mondanak nekünk, főleg, ha valakinek alacsonyan van az önbecsülése. 

De, ha jól használod a fenti módszert, akkor te is képes vagy elhinni, hogy számtalan dologban jó vagy, ehhez meg kell keresni azokat a példákat, amik ezt alátámasztják, amivel párosítani tudod. 

Mondhatod, hogy oké ez egyszerű, akkor leülsz egyedül és összeírod, de ha nem a megfelelő példákat találod meg, akkor azt fogod mondani, hogy ez hülyeség és átverés, holott csak arról van szó, hogy te elfogult vagy magaddal szemben - általában nem túl pozitív irányban - és nem látod azt, amit egy szakavatott külső szem igen. 

Ráadásul miért próbálkoznál egyedül, mikor erre már működő eszközök, kérdések léteznek, amikkel könnyedén és gyorsan fel tudod térképezni ezeket. És végre tisztán látod azt, hogy miben vagy jó, milyen értékek mentén éled az életed és hogy ezt hogyan tudod úgy felhasználni és kommunikálni, hogy megszerezd azt az állást, amiben értékesnek érzed magad. 

Sokakat az is visszatart attól, hogy kommunikálják miben jók és mik az értékeik, hogy ez alapján mások azt hiszik majd, hogy el vannak telve maguktól és félnek, emiatt majd elfordulnak tőlük. 

De ez csak akkor történik meg, ha valaki folyton arról beszél mindenkinek, hogy miben jó, miket ért el, de ez már ugye eleve gyanús. 

Itt viszont nem erről van szó, pusztán arról, hogy te tudatosítod önmagad számára, hogy miben vagy jó, mik az értékeid és, mint egy eszközt felhasználod az önmagadba vetett hit erősítésére. Megtanulod jól prezentálni egy konkrét szituációban: az interjún, hogy elérd vele a célod, vagyis felvegyenek és végre olyan munkád legyen, ahol értékesnek érzed magad.

Már látod, hogy nem veled baj, csak rossz közegben vagy, nem a főnököd, vagy a kollégáid miatt, mert lehet, hogy jó a viszonyod velük és nem is a munka miatt, mert ez a munka másnak maga lesz a főnyeremény. Egyszerűen a te igényeidnek nem ez a megfelelő hely, és így nem tudod megmutatni, kibontakoztatni az igazi tehetségedet. 

Míg ha a megfelelő közegben vagy, mert tudatosan azt választottad az értékeid, a személyiséged, a céljaid alapján, akkor látod, hogy neked is adott egy olyan út, amit meg tudsz valósítani. 

Látod, hogy nem is a módszerrel van a baj, csak jól kell használni, és meghozza a várt eredményt, ha ezt belátod az pont a tudatos és felelős hozzáállás eredménye, hiszen azzal, hogy beismered: ez egy olyan terület, ami mélyebb, mint hitted és ilyen mélységéig nem értesz hozzá, azzal nincs semmi gond, sőt erőt ad, mert látod, hogy nem veled van a gond, csak rosszul próbálkoztál eddig. 

Mint, amikor először tagadod, hogy fáj a fogad, szeded a gyógyszert, mert azt hiszed, hogy egyedül is el tudod mulasztani a fájdalmat. Eleinte el is múlik, de aztán erősödik. Olyankor nem veled van a baj, csak a rossz módszert használtad. Minél előbb belátod, hogy nem megoldás a fájdalomcsillapító, hanem fogorvos szükséges a hatékony megoldáshoz, annál hamarabb megoldódik a gondod, és annál kisebb fájdalommal. 

Ha te is szeretnéd megtalálni a saját értékeidet, és hogy miben vagy jó, akkor tudd, hogy lehetséges, a megfelelő módszerekkel, te is képes vagy rá és ezáltal találni egy olyan munkahelyet, ahol értékesnek érzed magad. 

Hajrá.

Müller Adrienn

az önérvényesítő nők mentora