Nagyon könnyű belefásulni az életbe és robotként, érzelemmentesen, cél nélkül várni, hogy egyszer majd valahogy jobb lesz minden. Én is így voltam vele. Csak sodródtam, teltek a napok, valami többre vágytam mind a munkahelyen, mind az élet egyéb területein, de tenni nem tettem érte, leginkább csak panaszkodtam. Mikor valami nem sikerült másokat hibáztattam.
Emlékszem, amikor én tanultam azokat a dolgokat, amiket most tanítok az ügyfeleimnek, hétről-hétre minden este feltöltődve értem haza. Örömmel és óriási lelkesedéssel beszéltem minden egyes felismerésemről, “aha” élményemről a környezetemben lévőknek. Fülig ért a szám, és újra azt éreztem, hogy élek, tele voltam energiával. Mindezt úgy, hogy azelőtt, már este 9-kor majdnem elaludtam, annyira fáradt voltam és semmi nem érdekelt.
Végre felismertem rengeteg mindent magammal kapcsolatban, amik nekem sorsfordítónak bizonyutak. Rájöttem, hogy teljesen rendben vagyok, sok szégyentől és rossz érzéstől szabadultam meg az önismeret hatására, ami hatalmas megkönnyebbülést hozott. Mintha egy nehéz batyutól szabadultam volna meg, amit olyan régóta cipeltem már, hogy fel sem tűnt, mekkora teher.
De, ami nekem a legnagyobb meglepetés volt, az az, hogy mindennek a tudásnak a hatására, meg tudtam erősödni érzelmileg és lelkileg. Mivel tudtam, hogy mi folyik körülöttem, ki mikor játszázik, és mi állhat a háttérben, megtanultam kezelni a különböző embertípusokat, végre elkezdtek sikerélmények érni, hatalmas élmény volt. És mivel ráláttam a különböző helyzetekre már egyre kevésbé tudtak befolyásolni, ezért egyre magabiztosabbá váltam. Persze még mindig rajta vagyok az úton.
Vannak olyan helyzetek, amik mindig is gyomorgörcsöt fognak kiváltani belőlem, csak már ennek ellenére, tudatossággal, képes vagyok ilyen helyzetekben is helyt állt. Ez nem mindig azt jelenti, hogy egyből jól csinálom, de már megtanultam, hogy utólag is mindenen lehet változtatni. A lényeg a hozzáállás. Már nem hibáztatok, hanem azt nézem, hogyan tudom én irányítani a helyzeteket, mire van ráhatásom és hogyan tudom kihozni belőle a legtöbbet.
Teljesen átalakult a gondolkodásmódom, már a megoldást keresem és éppen ezért, azt érzem végre, hogy én irányítom az életemet a sodródás helyett. Ez pedig számomra leírhatatlan érzés.
Azért imádom a közös utat az ügyfeleimmel, mert ők is hasonló élményekről számolnak be. Annyira jó érzés látni a csillogó szempárokat, ahogy egyre jobban megismerik magukat: megérkezik valaki enerváltan, elveszve, majd a közös út során visszakapja a lelkesedését, rátalál az útjára és örömmel, motiváltan vág bele a megvalósításba. Olyan energiák szabadulnak fel ilyenkor, amikre nem is gondoltak, hogy megvan bennük.
Mosolyt csal az arcomra most is, ahogy a sikereikre gondolok. Annyira jó látni, hogy ők már felismerték: van választásuk, és megtanulták, hogyan tudják visszavenni az irányítást az életük felett. Ezt kívánom mindenkinek, aki jelen pillanatban azt érzi, hogy nincs kiút.
Ajánlott bejegyzések:
-
Nyáron minden megszépül, könnyebbnek és jobbnak tűnik. Vagy mégsem?
-
“Nem érzem értékesnek a munkám, így magamat sem, de félek váltani, mert mi van, ha ott is ez lesz? Mi van, ha velem van baj? Akkor miért váltsak?” Ismerős a helyzet? Megmutatom miért nem valid és hogyan lépj túl rajta.
-
“Bocsi, bezárhatom az ablakot, mert fázom?” De igazság szerint addigra már teljesen átfagytál, mert vártad, hogy hátha más is fázik és majd szóvá teszi, és te megúszod, hogy fel kelljen szólalni. Ismerős?
A bejegyzés trackback címe:
https://mulleradrienn.blog.hu/api/trackback/id/tr2818740768
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.