Egy olyan munkahelyi közegből jövök, ahol még azt is szigorúan vették, ha valamit elírtál. Volt olyan főnököm, aki azzal hívott fel kiabálva, hogy hemzseg az anyag a hibáktól: a fontos részek dőlttel és vastag betűvel voltak szedve, de kiderült, hogy az ő ízlésébe ez nem fér bele - persze nem mondta előre 
- és rám kiabálta, hogy ezek hibák 
, a hangnemtől, amit megengedett magának, azt éreztem, hogy én vagyok a rossz, aki még ennyit sem tud megcsinálni.
Amikor sorra érik az embert ilyen és ehhez hasonló élmények, akkor kezdi elhinni, hogy vele valami baj van, még jobban elkezd szorongani és még inkább meg akar felelni, pláne annak az illetőnek, akitől ezeket kapja, mert mindenáron szeretné elkerülni az újabb lekezelő hangnemet.
Az addig szeretett munka rémálommá válik, már nem érzed magabiztosnak magad és valahogy a lényed részévé válik, hogy nem vagy elég jó. Eddig sem gondoltad, hogy az lennél, de ezek után, már végképp nem.
Erre rájön az is, hogy van egy olyan tévképzet benned, hogy aki főnök, vagy feletted áll a ranglétrán - vagyis a tekintély személynek minősül a szemedben - valahogy mindig igaza kell, hogy legyen. Ezt hallgattad egész életedben: a óvónéninek igaza van, a tanárnak igaza van, a felnőtteknek igaz van, stb.
Aztán ráeszmélsz, hogy ne már. Nem létezik, hogy ez normális.
Már felnőtt vagy. Nem kell, hogy így legyen.
Rájössz, hogy hiába ő a főnököd, ő attól nem több és nem kevesebb, ahogy te sem vagy kevesebb, mint ő!!
És ez a lényeg.
És ez a lényeg.Azért érzed magad ilyenkor sarokbaszorítva és kerülsz bele a szorongás állapotába, ami odáig is vezethet, hogy már utálsz bejárni, mert azt érzed, hogy te kevesebb vagy. Hogy nem vagy elég.
És mivel amúgy is olyan típus vagy, aki szereti, ha minden tökéletes, így még többször átnézed a feladatokat, hogy véletlenül se adj táptalajt a "szidásnak".
De így, ilyen megtörten és tojáshéjon lépkedve nem lehet élni.
És nem is kell!
Attól, hogy valami nem tökéletes, még lehet jó. Ha tudod - mint jelen esetben én is, hogy nem mindig írok helyesen, van, hogy kimaradnak betűk, sőt van, hogy szavak is. Nem azért, mert nem tudok helyesen írni, vagy felületes vagyok, mert ez nem igaz. Többször átolvasom az anyagaimat, ennek ellenére, mivel én írom, akarva - akaratlanul a szövegre koncentrálok és átsiklik a szemem a hibán.
Vannak olyan típusú emberek, akik ezt kéretlenül is szeretik szóvá tenni, vannak, akik emiatt komolytalannak, vagy kevésbé jó szakembernek gondolhatnak.
Ám legyen. 
Volt idő, mikor azt hittem, tényleg minden fronton mindig tökéletesnek kell lennem és mindent meg is tettem ezért. Most is azt szeretném, ha jól sikerülnének az írásaim, de már úgy vagyok vele, ha hibázok pl. kimarad egy betű (előfordul, ez az egyik gyengeségem, mint írtam korábban) akkor, már nem haragszom magamra, elfogadó és megértő vagyok. Ha emiatt nem lesz valaki ügyfelem, ám legyen, neki valójában nem is velem problémája, hanem saját magában nem tudja elviselni, ha valami nem tökéletesen 100%-os, és én tükröt tartok, amikor ezt fel merem vállalni.
Azzal, hogy felvállalom, egy teherrel kevesebb nyomja a vállam és egy lépéssel közelebb kerülök az önazonos énemhez. És ez bevallom őszintén, nagyon felszabadító érzés. 
Egyébként mindenre van megoldás, a munkahelyen pl. átküldtem mindig valakinek, aki átnézte és kijavította ezeket, tehát tudtam, hogyan tudom javítani, ha nem is feltétlenül erősséggé tenni az egyik gyengeségem.
Te is megteheted. Sok esetben megtanulhatod erősséggé tenni a gyengeségeidet, vagy "csak" elfogadni őket. Mert, ha éppen az aktuális gyengeség nem is alakul hajtóerővé, akkor is már nem fog visszahúzni azáltal, hogy titkolnod, rejtegedned kell, vagy arra megy el az energiád, hogy folyton próbálsz tökéletes lenni.
Nincs tökéletes ember. Neked sem kell annak lenned. Így is szerethető vagy. 
Neked sem kell annak lenned. Így is szerethető vagy. Add meg magadnak, amire másoktól vágysz: és kezd el elfogadni és megszeretni magad, így ahogy vagy.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mulleradrienn.blog.hu/api/trackback/id/tr418705478
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.